Az egyik jól sikerült buli leírásom, aminek teleportáció közeli élmény lett a vége.
Szent Mihály havának 18. napján (09. 18. csütörtökön) kómásabban keltem, mint egy átlagos napon, köszönhető a sok tanulnivalónak, ami este rám szakadt… na jó, ittam előző este, és enyhe másnapossággal szenvedtem. Reggel az első órámra sikeresen beérve (7.40-re!!!) a második kávémat és a sokadik cigarettámat szívtam, amikor feltűnt, hogy az udvarra egy hatalmas sátrat próbálnak felhúzni szervezőink. Ekkor - mint derült égből a villámcsapás- hasított belém a tudat, hogy ma lesz a Hagyományőrző kupa.
Mondanom sem kell, hogy ezek után nem igen tudtam az órákra figyelni. Utolsó előtti órámon ültem, mikor szóltak, hogy a forralt bor nagyon erősen fogyóban van a sörsátorban. Na, több se kellett, az utolsó órát már a kupa eseményeinek helyszínén abszolváltam. A „kevés a pia” kijelentés, csak vaklárma volt, mert mindenből bőségesen mértek csaposaink. Itt szeretném megköszönni a Dankónak és a Budwisernek a támogatást! - Ez volt a reklám helye! - Épphogy megvettem az első sörömet, találtam ülőhelyet, kezdtem megnyugodni, hogy most már minden a legnagyobb rendben, amikor újabb rémhír kapott szárnyra:” Gyorsan kérjen mindenki, mert nemsokára bezárják a pultot egy kis időre!” Én úgy, de úgy megijedtem, hogy gyorsan vetem még két korsóval. És valóban! Lezárták az italkiadást, majd felhangzott Draskovics Laura mással össze nem téveszthető hangja – mivel oly sok lány nem jár hozzánk -, igaz alig hallhatóan. A következő két szereplő Hegedűs József volt diák és Kuti János tanár úr már rendesen kiengedte a hangját (vagy csak a hangosítás javult meg!). Az előadások után a pult ismét kitárta kapuit, és a pultosok becsületére váljon, hogy maximum 4 perc 32 másodpercet kellett várnom a sörömre. Köszönjük a gyors és precíz kiszolgálást! Közben „csendben” szólt a zene, folyt a sör, meg a VBK, mígnem elérkezett az 50-es sörváltó időpontja. Rendkívüli élmény volt. Valahogy az elmúlt év tapasztalatai után nem tudok azon megdöbbenni, hogy Shadow kolléga és Kuti János tanár úr még mindig gyorsabban megissza a sörét, mint bármelyik gólya. Van még hova fejlődnünk nekünk ebben is! Mindenesetre ennyi italra az ember megéhezik, így egy kolbász és két ínycsiklandozó csirkemell társaságában folytattam a napom. Nem tudom, hogy ki volt a szakács, de elveszem feleségül! (Remélem lány volt!) Egyetlen szépséghibát véltem felfedezni az estében, hogy azok a gaz fotósok állandóan a szemünkbe villantottak. Várom, hogy a képek mielőbb felkerüljenek a netre, természetesen cenzúrázott formában! A kupa zajosan vidám hangulatban telt, hőzöngés nélkül, ahogy azt egy igazi Bánkis rendezvényen megszokhattuk.
Természetesen a záróra után sem hagyott alább a jókedv, csoportok indultak a TF-s buliba, az ELTE-s buliba… és voltak, akik kocsmákban kötöttek ki. Én csak remélni tudom, hogy több ehhez hasonló rendezvényt tartanak a számunkra az elkövetkezendő szemeszterekben, vagy akár még ebben is! Aki ott volt élvezte, aki kihagyta bánhatja! Éjjel 3.30-ra értem haza és utána aludtam, mint a bunda. Másnap kómásabban keltem, mint egy átlagos napon…
