Tegnap végre megnéztük a nagy izgalommal várt hűdehiperszuper mód beharangozott Max Payne filmet. Bárcsak ne tettük volna.
Először is, mentsük ami menthető szellemben nézzük a film jó pontjait. A zene. Nem tudom pontosan mi volt az, de jó volt. Hangulatos, kellemes a fülemnek és illeszkedett a látványhoz. A környezet. Az épületek, utcácskák tisztára, mintha a játékból lettek volna importálva, nagyon el lett találva. Baromi jó atmoszférát hoztak össze, bárcsak a film többi része is ilyen lett volna. A Ragnarok kiírás ötletessége külön plusszpont. Végül, de nem utolsó sorban, a Valkür drog által kiváltott hallucináció angyalok. Bár a játékban nem voltak benne, mégis a film legnagyobb erőssége. Baromi jól néztek ki.
És most, hogy miért is kellett volna a mozijegyre szánt pénzt inkább gyereküket egyedül nevelő pandák megsegítésére költeni. Mindenek előtt a szinkron. Borzalmas volt, nem is akarok több szót vesztegetni rá. Aki kitalálta, hogy nem eredeti nyelven felirattal kell ezt forgalmazni, azt életfogytig tartó Romantic-koncert hallgatásra ítélném. Aztán Mona Sax, aki a filmben egy elkényeztetett, játékpisztollyal hadonászó barbie lett, valami négymondatos szereppel. Ennyi erővel akár ki is hagyhatták volna. A forgatókönyvről jobb nem is beszélni. Ha a végefeliratban szereplő animált puskák helyett egy rendes forgatókönyvíróra költötték volna a pénzt, ez a film az összes többi hibája ellenére teljesen nézhető, sőt jó is lehetett volna. De nem lett. Aki nem ismerte a játékot a filmből sem igazán tudta meg, hogy ki-kicsoda és milyen kapcsolatban állnak egymással, és egyáltalán hogy is kerültek oda. Mark Wahlbergről nem is beszélek, mert a többiekhez képest egész elfogadható volt.
Tehát azoknak akik ismerik a játékot hatalmas csalódás ez a film. A többieknek simán csak egy rossz akciófilm a többi között. A tovább gomb után trailer.
