Remélem mindenki repesve várja már a God of War-os cikkem folytatását, illetve előzményét, ami a God of War 1-ről szól.  Aki nem, azt meg vigye el a lupus. Szóval azért írok az első részről másodszor, mert én is ebben a sorrendben játszottam végig őket, és a róla alkotott véleményem is ezt tükrözi.

Ez az epizód felfedi előttünk Kratos múltját, hogyan lett spártai kapitányból az istenek bajnoka, és hogyan lett bajnokból a háború istene. Természetesen ebben a részben is lehet egyszerre két nővel szexelni. Itt is eléggé in medias res kezdünk, egy rejtélyes, és "ebből úgy sem tudsz meg semmit" jellegű intro után egy hajón találod magad egy raklap zombikatonával. Szerencsére egy rövid kalandozás, és az első boss legyőzése után -és  a szex előtt- Athéné elmeséli a sztorit, és bepillantást enged hősünk tragikus múltjába. Felvázolja a célunkat is: megszerezni Pandora szelencéjét, és lenyomni Árészt, elődünket a háborúisteni poszton, hogy aztán jól elfoglalhassuk a helyét.

A grafika nem butább a második résznél, bár néhány ellenség, különösen a hárpiák szögletesebbnek látszanak, és a pályák dizájnjánál kissé túlzásba vitték a sötétséget. Bár ez talán csak a második rész csillogásához, és sok tükröződő felületéhez képest feltűnő. Az irányítás szintén alig változott, pár harcmozdulatot rendeztek csak át. Ez az előzmény kicsit kevesebb logikai feladattal, és több ügyességivel operál, a végén a menekülés Hádésztól rész kifejezetten szemétparaszt szivatás. A hentelés szerencsére már itt is a számunkra megszokott brutalitást, és patakokban folyó vért hozza, bár kicsit kevesebb gombnyomogatós kivégzéssel.

Természetesen ez is hihetetlenül jó és addiktív játék, de a második rész sokkal jobban teremt hangulatot, szóval aki azzal játszott előbb, ezt kissé gyengébbnek, de végigjátszásban nehezebbnek fogja találni.

Maga a játék 2005-ös, de a youtube mégse akar videót adni róla, így jártunk.