Ééééés üdvözlök mindenkit a most fejtegetett tudományos-misztikus témakörben!

Na, nem kell megijedni, nem fogok itt hajmeresztő képleteket, meg tudományos misztériumokat fejtegetni!

Biztos veletek is előfordult már, ha nem, akkor majd elő fog, ha nem akkor szerencsések vagytok, vagy nem isztok rendesen! Elmész egy szolid sörözésre, hogy "Csak 1 sört iszunk!", aztán az x+1-ik sör, a bor, a pálinka csússzon le a torkunkba után otthon ébredsz fel. Ez az egész úgy kezdődik, hogy átlép az ember egy bizonyos határt, ami után "megfékezhetetlenül" jól érzed magadat! Ezekután 2 lehetőséged van! Vagy jön az állatkert, kisróka, boa és társaik, vagy elveszted az emlékezetedet és otthon ébredsz. Szerencsés esetben mindened megvan, csak győzd összeszedni a dolgaidat  lakásban...

Namármost, nálunk ez az állapot akkor következik be, mikor elhatározzuk, hogy megyünk haza, és mikor kilépünk a kocsma ajtón filmszakadás, és másnap reggel "enyhe" másnapossággal ébredünk.

Ezt azért meséltem el, mert most hétfőn letévedtünk így jó sokan a Ráday Kupolába, ahol minden hétfőn karaoke van, és hát a sör se drága, so elkezdtünk iddogálni. Először csak ketten Jotccoval ültünk be a Tekében elfogyasztott 5 azaz ÖT sör után. Tehát már nem túl szomjasan kikértük a sörünket, és kiszúrtunk 2 csajt! Jó nehéz volt, mert még csak ők ketten voltak rajtunk kívül ott, és kihívtuk őket csocsózni, namost csocsózni megcsak sör mellett lehet... Utána megjelentek a többiek, és elkezdődött a party-buli-party. Iddogáltunk tovább, aztán elkezdtem énekelni is, a törpiekkel! ÉN! ÉNEKELTEM!!! Mondjuk a többiek nem tom, hogy a fülüket fogták a fájdalomtól, vagy a hasukat a nevetéstől, amikor elénekeltük a Hupikék-Törpikék örök klasszikust! Mindenesetre mondanom se kell, hogy az a 2 hölgy akikkel csocsóztunk, nyomtalanul eltűntek, de semmi gond, mert Tibiék megoldották, hogy ne legyünk egyedül, mert kapásból beszerveztek 2 másik lányt! Azt hiszem messze aznap ismerkedtek meg Bánkis srácok egy nap ennyi lánnyal, amiből nem lett semmi...még. Mindenesetre ők ketten sokkal közvetlenebbek, szebbek, jobb hangúak és barátságosabbak voltak. Aztán valamikor hajnali 1 körül, -de ebben nem vagyok biztos- elindultunk haza és másnap keresgéltem a cuccom, hogy minden megvan-e, de igen megvolt.

Persze még ma is mondtak a többiek olyan információkat, amiket én ott elkövettem, de nem emlékszem, ami nem csoda, hiszen van amire jobb nem is emlékezni! :D:D

Az írásom tanulsága:

Tessék elmenni hétfőnként a Ráday kupolába, mert lehet énekelni, sört inni, szép lányokkal beszélgetni -már amennyire a zene miatt lehetséges-, megmosolyogni a nálam is bénább énekeseket, ami már tényleg negatív csúcs!

A Ráday kupolát lessétek meg, mert egyre gyakrabban fordulunk elő ott mi is!

Ha nem láttam volna, el sem tudnám képzelni.

Ekkora ökörséggel találkoztam ma reggel netszörfözés közben. Ami nem más, mint a Blind Myself legújabb videóklipje, a Lost in Time. Gróf Balázs nevű kiváló magyar művészünk rajzolta és animálta az egészet, és olyan jó munkát végzett, hogy az államat még mindig keresgélem itt a földön. Ignite Zoli, a Slipknot, Ozzy Osbourne és Michael Jackson mind megjelennek a videóban, csak úgy, mint az 1985-ös Lifeforce című film egy jelenete.

Azt hiszem ezt a klippet mindenkinek látnia kell, attól függetlenül, hogy ismeri-e a Blind Myselfet, vagy akár szereti-e a metalcoret. Mert az animáció ugyan fergeteges, de a zene is igencsak odatesz. Hajrá srácok!

Videó a szokásos klikkentés után, nem lespórolni.

A The Melancholy of Haruhi Suzumiya bizonyos szempontból egy átlagos anime: műfajilag a romantikus komédia és a sci-fi között egyensúlyoz. Megtalálható benne az összes fontosabb animés lánytípus, mint a domináns és erőszakos alfanőstény, a csöndes, antiszociális, de megbízható könyvmoly, a kedves és segítőkész, de ügyetlen nagymellű, és a szeleburdi minden lében kanál kishúg. És egy átlagos középiskolás srác nem túl átlagos kalandjait meséli el.

Az összes többi szempontból azonban teljesen átlagon kívüli. Kezdjük az első résszel. Ez ugyanis rögtön -szerintem nem feltétlenül a legszerencsésebb módon- film a filmben technikával nyit. Aki túléli ezt a sokkot, és megnézi a második részt, ott éri a következő meglepetés, hogy a részek nem kronológikus sorrendben jönnek egymás után. Ez persze nem akkora újítás, mégsem volt olyan ponyvaregény utánérzésem tőle. Az epizódok kronológikus ugrálása olyan ravasz módon készíti elő a terepet az utolsó résznek -ami időrendben valahol a sorozat felénél van-, hogy az a lehető legnagyobbat szóljon, és hiába gondolom így utólag, hogy "áh ezt előre sejtettem", erre nem lehetett felkészülni. A látszólag értelmetlen darabkák tökéletes egésszé állnak össze. És különben is, mindenféle furcsaságok vannak benne.

A történet az SOS brigád tagjai körül forog. Ennek az alapítója, és vaskezű uralkodója Haruhi Suzumiya, a legexcentrikusabb lány japánban. Helyettese Koizumi Itsuki, a rejtélyes cserediák. A további tagok pedig Yuki Nagato, a fent említett csendes lány, Asahina Mikuru, a kedves és ügyetlen és a főhősünk Kyon. További részletek róla itt, a kattintás után pedig egy kedvcsináló videó.

Sok pletyka keringett a neten, a youtube hónapok óta tele van állítólagos, a fanok által készített trailerekkel, mi viszont nem akartunk hinni nekik. De nem tagadhatunk többé, ez száz százalékig igaz. Varázsfelhőn közeledik a mozik felé, és 2009 áprilisában érkezik Amerikába. Élőszereplős, "live action" film készül a Dragonball című, enyhén szólva közismert animéből. A leghivatalosabbnak tűnő honlapot itt meg is nézhetitek.

Son Goku, a majomfarkú kisfiú kutatása a kristálygömbök után meghatározó gyerekkori élmény volt azoknak, akik kb annyi idősek, mint mi. Ki ne emlékezne a szerencsétlenre, aki a panel erkélyéről kiugorva azt kiabálta "varázsfelhő"? Talán ismét hasonló élményben lesz részünk, és újraélhetjük gyerekkorunkkat, de nézzük meg mit is csináltak a filmesek kedvenc karaktereinkből. A tovább gomb után képes összehasonlítás, és a végén mozitrailer.

Egy olyan film eleve figyelemfelkeltő, aminek a főhősét Malkáv Tibornak hívják - szerepjátékosok előnyben. Ez a név és a jól eltalált plakát minket is becsábított A nyomozó című magyar filmre.

A főhősünk, Malkáv Tibor, egy rezzenéstelen arcú, kissé befelé forduló korboncnok, akinek nincs humorérzéke. A történet a dráma és a krimi közötti egyenesen mozog, próbál film noir lenni, de nem igazán sikerül neki. Ez nem negatívum, mert ettől még egyedi és csavaros a sztori egy enyhén bizarr romantikus szállal. Hősünk egyben az elkövetője és a nyomozója is a gyilkosságnak. Miután megtudja, hogy kit is gyilkolt meg, megpróbál rájönni ki és miért bérelte fel. Többet nem szeretnénk elárulni a történetről, mert nem akarjuk lelőni a poénokat.

Anger Zsolt kitünően játssza ezt a bizarr szerepet, igazi malkáv. A vizuális megoldások is zseniálisra sikerültek, bár néhol látszik, hogy kevés pénzből lettek összehozva.

Mindent egybevetve nagyon jó film volt, a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét. Szerintünk a Kontroll óta a legelső igazán jól sikerült magyar film. Bár az, hogy magyar azon is meglátszik, hogy nem találtunk róla normál méretű plakátot.

A trailert a tovább gomb után leshetitek meg.

Tudom, hogy A meztelen dobos eredeti címe The Rocker, de mennyivel jobban hangzik ez, mint a semmitmondó angol. Tudunk mi ha akarunk! Kár, hogy a felirat többi része nem tudta hozni ezt a színvonalat, és sajnos jópár poén kimaradt. De megint csak szerencse, hogy feliratos volt, és élvezhettük az eredeti nyelvet.

A történet középszar, a tipikus amerikai álom rózsaszín -itt igazából depressziós emorock- köntösbe csomagolva. A történet annyira egyszerű és egysíkú, hogy két mondatot se tudunk írni róla, és ha mégis megtennénk, lelőnénk a poénok felét. A színészi munka profi mondjuk: Rainn Wilson jól játssza a túlkoros, elhízott, enyhén undorító rockker nagybácsit, aki egyébként egy szeretnivaló figura, főleg mikor zsebrerakja a saját hányását. Christina Applegate is sokkal több IQ-t mutat mint Kelly Bundyként. Meg kell még említeni az ellenszenves menedzserkaraktert, aki annyira unszinpatikus volt, hogy a port.hu sem hajlandó megadni a nevét.

A zene sokat dob a filmen, nagyon erős atmoszférát teremt, és alig venni észre, hogy ugyanaz a három szám váltakozik a koncertjelenetek alatt.

Trélert mellékelünk a gomb után jupííí.

Már régóta tervezem, hogy írok a God of War 2-ről, ami remélem örömmel tölt el minden kedves olvasónkat, akinek van ps2-je. Akinek nincs az meg vegyen inkább ps3-ast, az  biztos jobb. Persze felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a God of War 1-ről írok előbb, hiszen mégiscsak az az első rész meg minden. De én a kettővel játszottam először, ezért úgy érzem fairnek, ha erről is írok előbb.

Aki számára ismeretlen ez a cím, nézzen a képre, és képzelje el a lehető legkegyetlenebb, legbrutálisabb, legönzőbb spártai katonát, akit csak hátán hordott ez a képzeletbeli pixelvilág. Na őt irányítva kell szétvagdalnunk, és különféle brutálisabbnál brutálisabb módon kivégeznünk nagyjából bárkit aki az utunkba kerül. Többnyire ellenséges katonákat és különféle görög mitológikus szörnyeket, de esetenként ártatlan járókelőket és kedves öreg néniket is. Főhősünk egyedül a dögös pixelmacáknak kegyelmez, de nekik sem ingyen. A játék nem véletlenül kapott 18-as karikát, és ezt mi gátlástalanul ki is tudjuk élvezni. És akinek a féktelen gyilkolászás nem nyújt teljes kielégülést, annak bizonyára örömet okoznak a fejtörők, és ügyességi minijátékok, amik megunhatatlanná teszik ezt az opust.

A sztori jó görög mondához méltón in medias res kezdődik, ahol egy rövid intro után -amiben látjuk, hogy Kratos, mint a háború istene leszáll az Olympusról, hogy személyesen segítsen Rhodosz lerombolásában- egyből egy ellenfelekkel teli teremben találjuk magunkat, és hadd szóljon.

A játék irányítása nagyszerűen lett megoldva, és teljesen kihasználja a PS irányító minden gombját: Kratos nagyjából bármit meg tud csinálni, és ezerféle módon tud támadni, csak a kamerát nem tudja mozgatni, ami a játék 90%-ában nem is zavaró, a maradék 10-ben viszont igen. A látvány és a grafika is nagyon el lett találva, playstationön én ilyen jót még nem láttam. A karakterek, és szörnyek mozgása reális, a haláluk brutális, és nem utolsó sorban hihető.

Mindent összevetve a mászkálós-verekedős kategóriában szerintem verhetetlen, és csak azok nem élveznék, akik a Tom és Jerry-t sem szerették annakidején. A tovább gomb után -mert már ilyet is tudunk hoppá!- további kedvcsinálók a játékhoz. Kellemes nyálcsorgatást!

Múlt héten újra megnyitott két év bezártság után a  Ráday Music Pub a Ráday utcában, ennek, és a kocsmatúrának alkalmából fel is kerestük a helyet tegnap (csütörtök) este.

Na igen, Ráday pub, Ráday utca. Pofonegyszerű, az ember azt hinné, hogy eltéveszthetetlen. De ahol a megadott házszámnak (43-45) kellene lennie, ott eltűnnek a házak! Tiszta Harry Potter. Amint közelebb értünk persze kiderült, hogy ez csak egy beugró, és nem a tanács baszta el a házszámozást. Ott a beugró legvégén áll a Közgáz Ráday kolesza, és neki az alagsorában a csoda.

Megfáradt kalandozókhoz méltón egyenesen benyomultunk a kocsmába, ahol a mélyvörös falak, fekete mennyezet, és a kívül futó csövek kellemes indusztriálhangulatot kölcsönöztek. Különböző beugrókban csocsóasztalok, és játékgépek csábítottak, mi mégis inkább a kényelmes -szintén piros fekete- bőrfotelekkel körberakott asztalok egyikét választottuk. Itt rögtön ki is kell térnem a hely egy hibájára, mégpedig, hogy a kis köralakú asztalok még összetolva sem képesek eltartani egy nagyobb társaságot, aminek következtében én nagyrészt a kezemben szorongattam a sörömet.

Amit érdemes kiemelni, az a mosdó: hajhab, zselé, kézkrém, körömkefe, amit csak el tudsz képzelni minden van ott! Még a fiúwcben is. zseniális.

De nézzük meg a pultot, végül is inni jöttünk, nem pisálni. A választék széles, az árak a sarki kocsma és a felkapott szórakozóhely között helyezkednek el. De a lényeg! Éjfélig három korsó sör 600 Ft -ki lehet számolni, hogy egy korsó 200- ami nagyjából azt jelenti, hogy mindenki sört ivott, és azt is hármasával, és volt, hogy 7 liter sör állt az asztalunkon. Sajnos a szomszéd asztaltársaság kompetitív volt, és lekörözött minket 22 korsóval. Respekt nekik.

Koncerteket természetesen itt is tartanak, igaz, hogy rendszeresen péntek szombaton, ami az ingázó egyetemista közönségnek talán nem a legideálisabb, de hát senki sem lehet tökéletes.

Norbi ápdét: péntek este is visszamentünk, mert hát kellemes helynek látszott ez, és elvileg valami koncert is van meg ilyesmi. Koncert volt, csak nem túl jó. De 99 Ft volt a sör! Yotzoo barátunk fel is tett erre vonatkozólag egy találós kérdést: hol ittunk száz forintért jó sört? Sehol! Eddig. El lehet képzelni, hogy mennyire éreztük jól magunkat.

Ha már benne van a nevünkben, hogy raszta, illene írnunk a rasztárol, mint hajról.

Urániumbányásszal mind a ketten raszták vagyunk, de gondolom, erre már ti is rájöttetek. A hajunkat, nem mi magunknak vagy egymásnak horgoljuk, hanem eljárunk a Raszta Mágushoz, aki mestermunkát szokott végezni! Az ő egyik kedvenc beszólása, mikor a fejemet csinálja, hogy: "Szép nem vagy, de a hajad kurva jó lesz!" a másik, meg, hogy: "Én nagyon szeretlek, de a fejedet már úgy unom!" Ennek úúúúgy, de úúúúúgy szoktam örülni, mint a csuda, mert ez azt jelenti, hogy mindjárt végez velem!

Most el kéne kezdem, hogy miért éri meg nála csináltatni a hajat! Na jó!!

1. Mindig és végig jó hangulatban töltjük azt az időt, amíg a fejünkel mukocsol!
2. Sok év tapasztalata van, a legmakacsabb kinövésekkel szenben is!
3. Minden évben van nála raszta buli! (Képzeld el, hogy 20-30 emberke összeröffen egy jót bulizni!)
4. Jó nők is rasztáztatnak nála!
5. Nagyon jó humora van!
6. Nem drága! Az is igaz, hogy nem 2 forint, viszont minőséget kapok azért a pénzért, nem pedig valami gyors és gagyi frizurát!
7. Nem csak készíti, de javítja, meghosszabbítja és befesti a rasztát, ha igény van rá!
8. Nagyon ott van a rasztafarizmusban, ha érdekel.
9. Van egy félőrült öccse, (hívjuk csak Zolinak) akivel iszonyatosat lehet partyzni, és röhögni, a hülye kalandjain, amit átélt!
10. Mert közel van!

És mit ér egy érvelés kontra nélkül?

Miért ne menj hozzá!

1. Nem akarsz rasztát!
2. Nem érdekel, hogy igényesen nézz ki.
3. A legjobb spanod megcsinálja neked ingyen és bérmentve.
4. Amerikában élsz, és nem tudsz haza utazni.
5. Nem akarsz egy jó társaságot megismerni!

Ezek az érveim és az ellenérveim. Csak bíztatni, tudok mindenkit, hogy ha raszta akar lenni, és igényesen akar kinézni, nem pedig összemukocsolt, meg összerohasztott technikával elkövetett raszta szerüséget akar, akkor keresse fel Tündit!

Elérhetősége, amit csekkolhatsz, és kötelezően ajánlom:

RASZTAHÁZ

vagy szolj nekünk, és mi összehozzuk a randit!

Talán volt, aki elgondolkodott, hogy miért van a blog nevében a rock szó, amikor nem is írtunk zenéről. Eddig!

Tegnap (kedden) ugyanis a Trafóban jártunk, ahol a bprnr -Budapestrocknroll- csinálja a fesztivált nekünk. Keddenként a Tues-DIE elnevezésű akció keretében -tuesday, ééértitek- a magyar underground metál bandák krémjéből válogathatunk, megtűzdelve külföldi sztárvendégekkel, ahogyan az tegnap is történt.

Itt meg kell jegyeznem, hogy azért használom az underground szót, mert a fellépő bandák túlnyomó részéről életemben nem hallottam azelőtt. Talán ez az én szegénységi bizonyítványom, de úgy gondolom lehet úgyis jó koncertélménye az embernek, hogy nem tudja együtt sikítani az összes dalszöveget a bandával.

Nade a tegnap: az estét a Soundshine zenekar nyitotta, akik nagyszerűen bemelegítették a tömeget, jól zenéltek, de számomra nem nyújtottak semmi pluszt, ami kiemelné őket a hasonló zenét játszó bandák sorából. De ezúton szeretnék bocsánatot kérni a sráctól, akinek a jelenlétében kérdeztem meg, hogy most akkor kik is játszottak. Láthatóan nagyon a szívére vette. Utánuk következett az este fénypontja, az amerikai Mnemonic, akiknek a szerepléséről sajnos nem tudok sokat elmondani, mert a játékidejük nagy részét azzal töltöttem, hogy asszisztáljak A merlin csajozási kísérleteihez. Az azért feltűnt, hogy akik ott voltak nagyon élvezték a dolgot. Az estét a VL45 zárta, a már kissé megcsappant tömeg előtt, de meg kell mondjam nekem az ő zenéjük tetszett a legjobban. És, bár A merlin nem jött össze a csajjal -igen, jól hallottátok szép lányok odakint, még van esélyetek-, és a rövidek is baromi drágák voltak, igencsak jól éreztük magunkat.

Ez van minden kedden: ezresért 2-3 banda, szóval tájékozódjatok és bulizzatok, még az is lehet, hogy egyszer összefutunk.