A The Melancholy of Haruhi Suzumiya bizonyos szempontból egy átlagos anime: műfajilag a romantikus komédia és a sci-fi között egyensúlyoz. Megtalálható benne az összes fontosabb animés lánytípus, mint a domináns és erőszakos alfanőstény, a csöndes, antiszociális, de megbízható könyvmoly, a kedves és segítőkész, de ügyetlen nagymellű, és a szeleburdi minden lében kanál kishúg. És egy átlagos középiskolás srác nem túl átlagos kalandjait meséli el.
Az összes többi szempontból azonban teljesen átlagon kívüli. Kezdjük az első résszel. Ez ugyanis rögtön -szerintem nem feltétlenül a legszerencsésebb módon- film a filmben technikával nyit. Aki túléli ezt a sokkot, és megnézi a második részt, ott éri a következő meglepetés, hogy a részek nem kronológikus sorrendben jönnek egymás után. Ez persze nem akkora újítás, mégsem volt olyan ponyvaregény utánérzésem tőle. Az epizódok kronológikus ugrálása olyan ravasz módon készíti elő a terepet az utolsó résznek -ami időrendben valahol a sorozat felénél van-, hogy az a lehető legnagyobbat szóljon, és hiába gondolom így utólag, hogy "áh ezt előre sejtettem", erre nem lehetett felkészülni. A látszólag értelmetlen darabkák tökéletes egésszé állnak össze. És különben is, mindenféle furcsaságok vannak benne.
A történet az SOS brigád tagjai körül forog. Ennek az alapítója, és vaskezű uralkodója Haruhi Suzumiya, a legexcentrikusabb lány japánban. Helyettese Koizumi Itsuki, a rejtélyes cserediák. A további tagok pedig Yuki Nagato, a fent említett csendes lány, Asahina Mikuru, a kedves és ügyetlen és a főhősünk Kyon. További részletek róla itt, a kattintás után pedig egy kedvcsináló videó.