Az idei moziünnep keretében mai második filmünk A tiltott királyság volt, ami nem is volt annyira királyság. Kezdjük a jó pontokkal, mert A merlin a lelkemre kötötte, hogy legyenek jó pontok, és azok legyenek a harcjelenetek. Meg kell hagyni, hogy a film látványos képekkel operált, nem csak a szépen megkoreografált wire-fu csaták, de az epikus hátterek (pl.: a Jáde palota és az Öt elem hegye) is elismerésre méltóak voltak.
De ebben ki is merülnek a film pozitívumai. Benne van a távolkeleti kungfufilmek minden sablonja, mint a béna, hasznavehetetlen főhős, aki nem csak, hogy visszakerül a multba, de a film végén olyan rezzenéstelen terminátortekintettel számol le az ellenfeleivel, hogy azt Steven Segal is megirigyelhetné. Jackie Chan legalább raszta volt, de amugy adta a Részeges Karatemester 54-et, csak a kor előrehaladtával funkcionális alkoholista lett. Jet Li pedig egy szőke legolaszfrizurás kretén Son Goku szerepében. Persze a sablonokkal még nem lenne baj, ha egyrészt a színészeket nem akasztották volna fel a legelején a drótokra, hogy úgy rángassák őket át a filmen, másrészt, ha kifacsarták volna a mozit, hogy ne csöpögjön úgy a sziruptól. Arról nem is beszélve, hogy annyiszor tört meg a tér-idő kontinuum, hogy Brown doki forog a sírjában.
Amugy ajánlom a filmet mindenkinek, aki szeretne 113 percet eltölteni a barátnője mellének taperolásával, és nem bánja, ha a sztori szar.
Itt van még a trailer is, ha valakit nem sikerült mindezzel elriasztanom.